Halk suhanás, röpke álom. Csupán ennyit érzékeltem. Sose hittem, hogy valósággá válhat, egészen addig, míg meg nem jelent előttem. Arcán elégedett vigyor ült, szemeiben valami furcsa fény csillogott.
Furcsa, de nem féltem tőle. Mintha tudat alatt mindig is tudtam volna, hogy itt van.Talán csak eddig nem adtam neki szabad akaratot? Kontrollálni próbáltam? Nem is tudom...
„Meg se lepődsz?” - kérdezte nyájas hangon.
Elgondolkodtam. Nem tudtam mit érzek. Meglepettséget? Nem, nem hiszem. Zavart? Talán egy picit. Bűntudatot? Lehetséges. Végül is hagytam elszabadulni.
„Nem tudsz megállítani. Nem tudsz eltüntetni.” - mosolygott gúnyosan. - ”Örökre itt maradok...”
Szemeiben néztem.„ Az lehet.” - közöltem határozottan. - „De megpróbálhatom. Küzdeni fogok ellened...”
Felkacagott. Démoni csengése bántotta fülemet, miközben kék szemei jeges tőrként hatoltak lelkembe.
„Hát akkor... azt hiszem én sem adhatom fel. Kezdődjék a játszma!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése