Belső valóm 3.

Ezt a szerelmemnek írtam. Hogy kifejezzem mennyire fontos nekem. Sajnos ő már nem szeret, így ez is csak egy fájdalmas emlék,de.... megosztom veletek. ^^




Mindent

"Mit jelent ő neked?"- kérdezte tőlem hirtelen.

Megfordultam és ránéztem, miközben kezemben szorongattam a tőle kapott apró játékbárányt. Nem feleltem. Nem tudtam mit mondhatnék. Lassan lehajtottam fejem, miközben a sötét vízben térdeltem és a szívemhez szorítottam az apró állatkát.

"Kérdeztem valamit. Válaszolj."- hangja erőteljesebben csengett mint előzőleg. Szemei szúrósan néztek rám, mintha belsőm legmélyére látna. Tudtam, hogy tudja. Hiszen ugyanúgy érzett. De akkor minek kérdezi meg?

"Hagyd békén...te is tudod mit érez. Mindannyian érezzük..."- szólt a srác. Kék szemei lágyan tekintettek rám. Hálás voltam neki, bár tudtam, hogy a lány nem fogja ennyiben hagyni.

"Az ő szájából akarom hallani."- Közölte egyszerűen. Nagyot nyeltem. Ajkaim kiszáradtak, kezeim remegni kezdtek. Miért kényszerít erre? Hiszen mindent tud...Akkor miért? Nem értettem. Ujjaim görcsösen fonták körbe a báránykát.

"Ő..."- kezdtem bele halkan. Ajkaim közül szinte csak halk suttogásként szakadtak ki a szavak.- "Mindent..."- mondtam végül. Tudom közhelyesen hangzott, de ez volt az igazság.-" Ő jelent számomra... MINDET.... ha rám mosolyog, szívemet melegség járja át, egyetlen pillantásával felforrósítja a lelkemet, hangja után libabőrös lesz a karom, puha bőre érintésével nem tudok betelni, illata egyszerűen elbódít... "- a szavak mint egy áradat, ami átszakadt a gáton, úgy áramlottak kifelé belőlem. Megállíthatatlanul és őszintén. - "Egy szava, egy mondta képes megdobogtatni a szívem, ha velem van ideges vagyok, ha átölel sose akarom elengedni... Szeretem amikor picit nyitott szájjal alszik mellettem, amikor zavarában megvakarja az orrát, amikor zavartan mosolyog miattam, amikor magához húz mert többet akar belőlem, amikor csak bújik mint egy cica, amikor csak pár kedves szóra vágyik... hangja mint megannyi tündér csilingelése, boldoggá tesz, amikor mesél képes lennék egész nap hallgatni...Ha szomorú mellette akarok lenni, arcáról a könnyeket letörölni és a fülébe súgni, ”semmi baj, itt vagyok veled...”. Szeretném, ha minden éjjel az ő mosolyával aludnék el, azzal a tudattal, hogy a karjaim között biztonságban tudhatom, reggel pedig az ő csókjára szeretnék ébredni... Minden percben vágyom utána, fizikailag fáj, ha nincs velem, ha nem láthatom.... Szívem minden dobbanása az ő nevét kiáltja, próbálja a tudtára adni, mennyire vágyik rá, mennyire... "- itt elhallgattam. Picit ajkaimba haraptam,majd halkabban folytattam. - "Tudom, hogy eljátszottam az esélyem...hogy jobbat érdemel nálam, hogy jobban oda kellett volna rá figyelnem, hogy nem kellene az érzéseimmel terhelnem őt... Mégsem vagyok képes elengedni... "

Összenéztek. Elgondolkodva fürkészték egymás tekintetét, majd a fiú megszólalt.

"Mi van ha újra bántani fog?"

Felnéztem. A sötét víz kavargott alattam, tátongón, hívogatóan.

"Nem érdekel. Sose haragudtam rá, nem is lennék képes rá. Nem lenne képes bántani, eddig se tette, még ha ismét elválnának útjaink akkor se bántana... Sose azt fájt, hogy ő mit tett. Sokkal inkább az, hogy nem becsültem meg, hogy nem tudtam boldoggá tenni. Magamra haragszom...mert képes voltam elengedni őt, mert nem harcoltam érte. Most már belátom hiba volt. Most harcolni fogok érte, nélküle senki vagyok!-hangom határozott volt, elszánt és vakmerő. - Próbálkozni fogok, még akkor is ha ezzel a saját síromat ásom. Mert kell nekem. Szeretem őt. Boldoggá akarom tenni... Meg akarom védeni... mellette akarok lenni, még akkor is, amikor a legnehezebb időszakokon megy át. Ezt az utat választom. Lehet ostobaság, de nem érdekel. Nekem csak Ő KELL. Mert ő jelent nekem mindent... a múltat... a jelent... és a jövőt. Mindent."

Belső valóm 2.

Játszma

Halk suhanás, röpke álom. Csupán ennyit érzékeltem. Sose hittem, hogy valósággá válhat, egészen addig, míg meg nem jelent előttem. Arcán elégedett vigyor ült, szemeiben valami furcsa fény csillogott.

Furcsa, de nem féltem tőle. Mintha tudat alatt mindig is tudtam volna, hogy itt van.Talán csak eddig nem adtam neki szabad akaratot? Kontrollálni próbáltam? Nem is tudom...

„Meg se lepődsz?” - kérdezte nyájas hangon.

Elgondolkodtam. Nem tudtam mit érzek. Meglepettséget? Nem, nem hiszem. Zavart? Talán egy picit. Bűntudatot? Lehetséges. Végül is hagytam elszabadulni.

„Nem tudsz megállítani. Nem tudsz eltüntetni.” - mosolygott gúnyosan. - ”Örökre itt maradok...”

Szemeiben néztem.„ Az lehet.” - közöltem határozottan. - „De megpróbálhatom. Küzdeni fogok ellened...”

Felkacagott. Démoni csengése bántotta fülemet, miközben kék szemei jeges tőrként hatoltak lelkembe.

„Hát akkor... azt hiszem én sem adhatom fel. Kezdődjék a játszma!”

Belső valóm 1.

Úgy döntöttem megosztom veletek néhány belső harcomat. Amikor túlcsordulnak az érzelmeim, vagy nem tudok dönteni, leírom azt, ami legbelül játszódik le bennem. Ez sokat segít. Naru és Blake harca jelenik meg a legtöbben ahogy velem, illetve egymással vitáznak.
Élvezzétek ^^


Megosztottság

Csend. Sose hittem volna, hogy egyszer ennyire állandóvá válik. Nyomasztó, mégis hívogató, meleg...s átölel. Megragadja lelkem rab láncát, magához húzza...s nem ereszti többé.Sötétség. Nem látok kiutat, bármerre fordítom orcám, csak a mély, riasztó, mégis hívogató végtelenség fogad. Megszoktam már az évek alatt, nem nagy újdonság. Amikor a Világ túl zajos, túl fájdalmas szívemnek, ide jövök... Itt béke van. Nem vagyok egyedül. Mikor azt hinném végre magányra lelhetek, valaki mindig megzavar. Halk nyikordulás, majd egy halovány fényforráson át, megjelenik az Ő sziluettje.

" Már megint menekülsz?"-kérdezte az oly ismerős, mégis idegenül csengő hang. Gúnyos szemei messziről fénylettek, kéken, mint a Sátán fájdalmas, hideg lángjai.

"Miért érdekel? Amíg én itt vagyok, te nyugodtan játszadozhatsz, nem?"- Ráemeltem tekintetem. Arcán elégedett vigyor jelent meg, amitől elkapott a hányinger. Gyenge voltam. Akkor se tudnám megállítani, ha akarnám. És ezt ő tudta jól.

Felém fordult testével. Gyengéd mozdulattal ellökte magát az ajtófélfától,majd elindult felém. Kop...kop...kop... Ujjaival, melyeken a körmeit sötétre festette, állam alá nyúlt és erőszakkal felemelte fejemet.

"Szánalmas vagy. Ennyitől feladod? Ha valaki sebet ejt rajtad máris megfutamodsz?"

Nem néztem a szemébe. Túlságosan fájtak mélyre nyúló szavai. Ellöktem kezét, majd a földre néztem. Igaza van. Szánalmas vagyok. De nem érdekelt.

"Menj, éld ki magad, hisz ezt akarod nem?... Engem pedig hagyj magamra..."

Felkacagott. Hangja a lelkem mélyére hatolt, majd fojtogatni kezdett, mintha csak egy kéz nyúlt volna belém, s vasmarokkal próbálná kitépni valómat.

"Igazad van. Megteszem, amire vágyok, amire MINDKETTEN vágyunk... Mert te nem mered. Vagy egyszerűen nem akarod... Félsz beismerni, hogy vágysz rá."

"ELÉG! "- kiáltottam fel. Nem akartam hallgatni, nem akartam, hogy itt legyen, csak tűnjön el! Ne legyen a közelemben, hagyjon engem békén, ne háborgasson...

Ismét felkacagott.

" Legyen hát. Megteszem, amit kérsz tőlem. De csak hogy tudd... Odakint nem tudják, hogy én, nem te vagyok. Nem az vagyok, akit ismernek. A részed vagyok, de az a részed, aki nem fél beismerni... ha valamire vágyik."

Lassan megfordult, majd eltűnt. Maga után becsukta az ajtót, mely egy halk kattanással bezárult. Sóhajtottam. Jó ez így? Helyes amit teszek? Nem tudom... Nem is érdekel... Azzal amit Ő tett... ráérek később foglalkozni.

Mert végre csend van. Nyugalom. Békesség. Sötétség.... és magány.

Ez meg az

Nos....

Mostanában elkezdtem RPC-zni, bár szerintem annyira nem jók, de lényegtelen :D

Általában magamat, vagy a saját belső lelki világomat jelenítem meg. 

Hogy miért kezdtem el? Egyszerű. Gyakorlom a géppel való  színezést, a pózokat is begyakorlom, az arckifejezéseket, a különböző technikákat. Így amikor lesz időm ismét magamtól rajzolni, akkor már menni fog. ^^

Naru az animés énem, akit majdnem mindenki ismer

Ők itt Naru és Blake. Lelkem két része.
Naru a forrófejű, vadóc, aki minden hülyeséget megcsinál.
Blake a nyugodtabb, megfontoltabb énem, aki visszafogja Narut amikor tudja. Bár ha Seme énjei előjönnek, akkor  ő is megállíthatatlan.

Chibi én :D

Most egy ideig nem lesz időm RPC-zni, mert vizsgaidőszakom van sajnos, de majd folytatni szeretném ^^ fejlődni, újabb dolgokban kipróbálni magamat :D 
De most fő a tanulás.

Ja ne!

Mint a Főnixmadár...

Hú de régen jelentkeztem utoljára! ><"
Ezért bocsánatot kérek, de mentségemre szóljon el vagyok havazva X"D

Itt a vizsgaidőszak, zh-im voltak, nyári gyakorlat, itt volt a con, közben Kung Fuzni kezdtem és zajlik az élet....XD

Nade kezdjük az elején.

A kung fu isteni, már izmosodom tőle :D Hurrá! Kell is a cosplayhez,mert egy hurkás cosplayer nem szép látvány XDDD :P Élvezem nagyon,csal későn van és néha lusta vagyok elmenni ><" az a bizonyos emberi visszatartó erő~


 A con jó volt, bár utána volt egy kis balhé a bandában,de sebaj. Íme néhány kép:

Most viszont gőzerővel tanulok a vizsgákra, mert jó jegyek kellenének X"D

Viszont........VOLTAM  LM.C koncerteeeeen!!!!!!

És úristen! Megfogtam Maya kezét és lábát, plusz Aiji lábát, Aiji ránk is kacsintott!!! *w*

Istenem, annyira király vooooolt!!! és azt írták visszajönnek! X3

Maya, Aiji gyertek vissza hamar!!! Várunk titeket!!!!

Végül befejezésként megosztom veletek az eljövendő cosplay terveimet.