Régen nem jelentkeztem. Augusztus vége óta eléggé sok dolog történ velem.
Elkezdtem a japán szakot, a második egyetemi évemet, dolgozom és... van valaki aki fontos nekem.
Viszont....
Az elmúlt 20 évem eseményei kihatnak rám...túlságosan is.
Imádom Őt, csodálom és meg akarom védeni. Azonban félek....félek mert tudom ezerszer jobbat is találhatna nálam, valakit aki meg tudja mosolyogtatni és aki mellett nem fél megnyílni.
Hinni akarok.
De nem merek. Tudom hogy ha fáradt kissé agresszív és elzárkózó, ebbe belenyugodtam. Vannak jelek miszerint valamennyire fontos vagyok neki, és ennek nagyon örülök.
Viszont félek...nagyon félek hogy csak azért van velem,mert nem volt éppen jobb, félek hogy elege lesz abból hogy vele akarok lenni, abból hogy ragaszkodom, hogy aggódom érte folyton és hogy....rajta lógok...
Nem akarom elveszíteni.
Tudom hogy ő ilyen és gyűlöli ha valaki magára veszi a dolgokat, de amikor néha durván beszél hozzám.. elkeseredek. Úgy érzem zavarom.... Hogy nem akarja hogy ott legyek... hogy távol akar lenni tőlem....
Hinni akarok benne hogy ezeket csak azért érzem így mert eddig SENKI nem szeretett úgy mint párját...
Soha...mindig csak én ragaszkodtam.
Ha már mosolyogni látom, örülök, ha csak bújik,vagy megfogja a kezem, vagy megengedi hogy a közelében legyek BOLDOG vagyok!
Tele vagyok kétségekkel.... magam felé... Ha eddig senki nem maradt meg mellettem.... lehet őt is elveszítem?
Nem akarom elveszíteni...
Mert nekem ő NAGYON fontos....
Ezért akarok alkalmazkodni hozzá. Hogy anélkül lehessek vele,hogy zavarnám, vagy a terhére lennék.
Remélem sikerül...^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése